Terhesség alatti pajzsmirigyműködés és annak jelentősége

Itt egy tök jó honlap, ami nagyon tömören és érthetően elmagyarázza, miről van szó.
Benne van az is, hogy a terhesség kb. 10 hete körül a hCG hatására lezuhan a TSH, és átmeneti hipotireózist okoz. A terhesség egészében azonban egy megnövekedett igénybevételt jelent a pajzsmirigynek.
Ha a kisbaba örökli a pajzsmirigyelégtelenséget, és már születése után nem termel a pajzsmirigye, akkor szellemi és fejlődésbeli elmaradás alakulhat ki. Ezért már a születés után figyelni kell, hogy van-e neki elég saját pajzsmirigyhormonja. Születés előtt a mama saját vagy gyógyszerrel beszedett hormonja is megfelelő neki.
A legfontosabb a pajzsmirigyhormon megfelelő szintje az agyfejlődés végső szakaszában, amikor a dendritek és axonok nőnek, stb. (synaptogenesis, myelination and neuronal migration)...
A neuronal migration az 5-20 hét között zajlik, a myelination a 22. héten kezdődik (más forrás szerint a 13. héten, és 30 éves korig tart), ez az agykéreg érésének végső fázisa, a synaptogenesis a 16. héttől (a 12. életévig).

Első hetek

A b-HCG szépen emelkedett, egy hét múlva a pajzsmirigyhormon viszont a határértéken túl volt, a TSH pedig majdnem nulla. Úgyhogy felére csökkentettem az L-Thyroxin adagot, telefonos konzultációt követően. (Megjegyzem, négy héttel később a dolog a visszájára fordult, az ellenkező oldali határértékekhez közelítve, úgyhogy vissza kellett emelni az adagot. Azóta egy barátnőmmel is megtörtént ugyanez, úgyhogy Alföldi doktorra nem szerencsés hallgatni e tekintetben: úgy tűnik, terhesség elején a HCG megugrásától rövid időre stimulálódik a thyroid, de ez talán csak 1-2 hét, és azután viszont gyorsan növekszik a hormon-igény. A csökkentés után hónapokig tartott visszaállítani a rendes szintet, sőt… még most sem tökéletes.)
Közben elég nehéz volt recepteket összevadásznom, mert Fülöp nem úgy írta fel, ahogy a háziorvosom elfogadja, úgyhogy vissza kellett menni Fülöphöz, órákat várni, végül megint pont abból írt fel keveset, amiből igazán kellett volna.
A hét végén jött az izgalmas első ultrahang: hát a kelleténél egy kicsit izgalmasabb volt. Egy petezsákot látott a doki, de nem látszott benne semmi. Én meg tudtam, hogy a 6. héttől már kellene látszania szikhólyagnak, esetleg szívhangnak. És hiába kérdezgettem a dokit, nem azt mondta, hogy „ezzel a géppel ennyit lehet látni”, hanem hogy „nem tudom siettetni a terhességét!”. A rideg, elutasító hangvétel miatt azt gondoltam – részben bizonyos múltbeli tapasztalatok miatt – hogy ő már látja, hogy valószínűleg nem jó a helyzet, csak nem akar engem idegesíteni. És annyira, de annyira depis lettem, egészen bebeszéltem magamnak, hogy megint üres a petezsák, biztos valamilyen javíthatatlan génhibánk van, nem is lehet soha gyerekünk, stb. Másnapra összeszedtem magam, és felhívtam magán-ultrahang stúdiókat, de csak hétfőre vállaltak. Addig tovább depiztem, és úgy mentem el, hogy készültem a rossz hírre. Ahogy a nő betette a nézőkét, máris láttam (egy hatalmas kivetítőn), hogy a petezsák nem üres, és egy másodperccel később a dobogó szívet. Rögtön elkezdtem zokogni, alig bírtam abbahagyni!
Annyira haragudtam a kaális dokira, hogy nem is mentem hozzá vissza többet. Ilyen bizonytalanságban hagyni engem!
Ráadásul mostmár azt is tudom, hogy tavaly feleakkora volt a petezsák, mint lennie kellett volna a meghatározott időben, mégsem jelezte nekem, hogy bármi gond lehet. És azt is, hogy a hormonszint nem lineárisan, hanem exponenciálisan emelkedik, tehát az első túlstimunál igenis meg kellett volna sejtenie, hogy két nap múlva túl közel lesz a határértékhez. És csökkentenie kellett volna az adagot, vagy minimum másnapra is behívni egy vérvételre.
Szóval mondják, hogy a nők nem felejtenek, hanem gyűjtik a rossz pontokat, és ez nálam tényleg így is van. S. A.-nak elég rossz pontja gyűjt össze ahhoz, hogy ne akarjak többet visszamenni hozzá, annak ellenére, hogy ez szerencsére most sikerült. De mivel csak egy babánk lesz – ha minden jól megy – valószínűleg lesz még IVF. Hiába reménykedem abban, hogy még összejöhet egyszer természetesen, azért 38 évesen a csodában reménykedni luxus lenne.

Aki keres, az talál

Mármint hibát. Fülöp doktor keres, és talál: gyakorlatilag semmit sem rendben.
Hashimoto-szindróma, progeszteron-elégtelenség, PCOS-gyanú, inzulinrezisztencia. Ezek közül szerencsére három csak az ő biztosítékát verte ki, mert egyébként a határértéken belül van. Hozzáteszem, hogy tulajdonképpen a TSH is a határértéken belül van, viszont ő nézett anti-TPO-t is, ami a határérték hússzorosa, és ultrahang is kimutatta a pajzsmirigy-gyulladást. Így most elkezdtem pajzsmirigy-hormont szedni, legalább két hónap (legfeljebb másfél év) várakozás. A pajzsmirigy stabilizálása nem megy könnyen, eddig senki sem biztatott.
Az inzulin szintje 120 percre már visszament a normálisra, és 60-nál is csak 34 volt, ami nem olyan vészes - ő erre is gyógyszert rendelne, mások szerint elég a diéta, napi 160 g. szénhidrát. Hááát... ez nagyon kevés! Az eddig 21,5-es testtömegindexem felet csökkent. De egyébként nem jelent koplalást, és egy hét alatt már bele is rázódtam - mint ahogy a régi ruháimba is...

A progeszteron és a PCOS pedig további vizsgálatok tárgya. Természetesen mindezek összefüggenek az inzulinrezisztenciával, ami pedig esetleg a pajzsmiriggyel.
A progeszteron nálam 20 volt az o+9.-ik ciklusnapon, Fülöp szerint 35 felett kellene lennie. Itt 21 ng/ml-nél magasabbat neveznek fiziológiás luteális funkciónak, vagy luteális plazmaprogeszteron-átlagnak. Viszont máshol azt olvastam, hogy a főszabálykénti 8. napi mérést rövidebb ciklusnál előrébb érdemes hozni, hiszen a 8. nap a 28 napos ciklusra van kitalálva. Ráadásul abban is elbizonytalanodtam, hogy honnan is kell indítani a számolást: én eddig mindig 0. napnak vettem azt, amikor megjött (avagy progeszteronnál az ovuláció napját), és a másnapot 1-nek, így viszont azt hiszem, mindig egy nap csúszásban voltam. És mivel a progeszteron állítólag az ovulációtól kezdve folyamatosan csökken, a 7-8. nap pedig egy középértéket hivatott megcélozni, én a ciklus-végi 9. napommal még reménykedek, hogy legközelebb magasabb lesz.
Mostanában nincs nagy kedvem az internetet bújni, ezért most csak ennyi:

“A CC (Clomiphen-citrát) -terápia sikertelensége esetén a különböző gonadotrop hormonok (HMG, tisztított FSH, rekombináns FSH) HCG-vel történő kombinációja jön szóba. Alkalmazása során azonban a hiperstimuláció fokozott veszélyével (5-12%) és a többes terhességek magas előfordulási arányával (20%) kell számolni. A stimulációs kezelések során fogamzott terhességek között feltűnően magas, 25% körüli a spontán abortuszok aránya, ami szintén a corpus luteum elégtelenség jelentőségére hívja fel a figyelmet.”
Ebből a hiperstimuláció és a spontán abortusz pipa, mostmár jöhet a többes terhesség :-)

De egyelőre parkolópályán vagyok, szedegetem az L-Thyroxint, és szurkáltatom a vénámat rendszeresen.

Vizsgálatok, amelyeket javasolni kellene

Véleményem szerint, aki lombikra adja a fejét, annak már előtte érdemes lenne néhány vizsgálatot elvégeztetni - olyanokat, amelyeket csak több sikertelen kísérlet után javasolnak. Legalább felkínálhatnák ezeket, és a pár maga dönthetné el, kockázatértékelésétől és pénztárcájától függően, hogy melyeket végezteti el.
De a vizsgálatok többségének létéről az interneten szereztem tudomást, ismerőstől, vagy pedig teljesen véletlenül orvostól, túlbuzgó érdeklődésemből kifolyólag.
A vizsgálatok, zárójelben pedig hogy hol lehet őket elvégeztetni, esetleg mennyiért.
- Leiden mutáció és más trombózishajlamok; (Hematológia)Ismétlődő vetélést okozhat, és a megtapadást is gátolhatja. Ha ilyen fennáll, a hormonkezelés elejétől vérhígító javasolt (alacsony molekulaszámú, pl. Clexane).
- Immunológiai vizsgálat – nem csak ismételt vetélések után, hanem azt megelőzendő, ha valakit érdekel. (dr. Fülöp Vilmos)
-Cikluskövetés, azaz hormonszint mérés és a tüszőérés ellenőrzése a természetes ciklus alatt: talán így jobban megjósolható a hormonkezelés kimenetele, és beültetés után a szükséges progeszteron-kiegészítés beállítása. (dr. Fülöp Vilmos)
- Anti-müllerian hormonszint mérés: ha magas, valószínű nem következik be hyperstimuláció. (Dr. Vereczkey Attilánál lehet, és talán a Cirisben?)
- Inzulinrezisztencia-vizsgálat, hárompontos - (dr. Fülöp Vilmos beutal, vagy Mensmentis 9 ezer)
- TSH – pajzsmirigyműködés teszt - (dr. Fülöp Vilmos, de bármely nőgyógyászat is)
- Kromoszóma vizsgálat; (Géndiagnosztika, Génbank, 12 ezer/fő) Ha kromoszóma eltérés van, gyakoribb lesz a vetélés, vagy más génhibák. Ismert kromoszóma rendellenességet elvileg ki lehet szűrni a beültetés előtti embrionális génvizsgálattal (PGD) - ezt mondják, de gyakorlatilag még nincs gyakorlata az ilyen szűréseknek.
- Petevezeték-átjárhatósági vizsgálat vagy méhüregi feltöltés sóoldattal (saját nőgyógyász, lombikklinika) - ezt az egyet el is szokták végezni.
- És természetesen spermavizsgálat, amit el is végeznek, de lehet még HBA (hyaluron binding assay, ld. fentebb: hogy megtalálja-e a hímivarsejt a petesejtet)


És amiket már a ciklus alatt:
- El kellene érni, hogy a stimuláció 6. napja után minden nap legyen vérvétel, a túlstimuláció elkerülése érdekében. (saját orvos)
- A beültetés után hamar legyen progeszteron mérés, nemcsak két héttel később – akkor már mindegy! (saját orvos)


Logikailag nem ide tartozik, praktikusan viszont igen:
Citológia! És egyéb nemi betegségek kiszűrése. (Én a citóról két évig elfeledkeztem, annyit jártam orvoshoz ) (nőgyógyászat, nemibeteg-gondozó)
- Fogászat, influenzaoltás. Aki több évig próbálkozik a babával, elfeledkezhet arról, hogy ezekről újra meg újra kell gondoskodni.

Persze az is tény, hogy nyilván millió féle más vizsgálat létezik, ami attól függően lehet releváns, hogy melyik párnak milyen problémája van. Ha valaki szerint valami fontosat kihagytam, örömmel veszem, ha beírja kommentbe, vagy megírja nekem. A lombikos dokik egy része nem javasolja ezeket a vizsgálatokat, csak a 3. vagy 5.(!) sikertelen kezelés után, mondván: nem lehet előre tudni, mit kell kiszűrni, vaktában lövöldöznénk, és különben is lehet hogy a következő sikerül. De akik ennek a biznisznek a holdudvarában vannak, azok javasolják őket már a lombik előtt, épp azért, hogy maga a lombikkezelés ne vaktában menjen. Persze lehet mondani, hogy ők érdekeltek a vizsgálatok elvégzésében, a lombik orvos meg abban, hogy minél nyugodtabb és naivabb legyen a beteg (és minél többször lehessen stimulálni) - mintha némelyikük úgy vélné, hogy ezen múlik a kezelés sikere. Hát, mindenkinek megvan a maga babonája...