Újabb megpróbáltatások

A 16. hét után úszhattam. Addig csak 30-40 perc séta volt engedélyezve. Egy hétig mertem jobban mozogni, mászkálni, mielőtt újra jött az ijedtség: erős vérzés, kórházi ügyelet, diagnózis: részleges méhlepényleválás. Mélyen fekvő méhlepény, eléri, egyesek szerint fedi a méhszájat.
Korábban mondták, de akkor még a Down miatt aggódtam, és ezt megnézve a könyvben, nevettem kínomban: még egy rizikó? De azt hittem, bajokat csak később okozhat, a harmadik trimeszterben. Amikor három nappal később jött az erős vérzés, már tudtam, mi okozza, és átkoztam a fejemet, hogy miért nem feküdtem otthon, a mindenféle egyéb kellemes dolog helyett. A Leiden hajlamosít a méhlepényleválásra, ezért nagyon bepánikoltam. De Fülöp szerint nem függ azzal össze, csak a mélyen fekvő lepénnyel. Azért a vérzés szépen múlogatott, csakhogy amikor kiengedtek volna, azt mondta az ultrahangos: kevés a magzatvíz. Na, ettől megint szépen kiakadtam. Oka lehet: szivárog (nem szivárgott, nyakamat rá), a magzatnak vesebetegsége van és nem pisil, méhlepény-elégtelenség (a 20. hétig a méhlepény és a magzat közösen termelik a vizet, azután már csak a magzat). Eredménye lehet: csontfejlődési rendellenesség, tüdő-fejlődési rendellenesség, stb... Pünkösdre hazaengedtek, iszonyú sok vizet ittam, sokat ettem, feküdtem – keddre megint jó lett a mennyiség, sosem derül ki, mi okozta, ha ugyan nem mérési hiba volt... A baba mindezen megpróbáltatásokat szerencsére jól viseli, megnéztük megint 4D-ben, és bár az arcocskáját szégyenlősen takarta, látszik, hogy mindene megvan, szerintem gyönyörű :-).

Leiden mutáció

Nálunk általában nem végeznek trombophilia vizsgálatot, csak több ismétlődő vetélés után. Minket Czeizel Endre irányított ilyen vizsgálatra, ahol megnézték a Leiden V. faktor mellett az FII (G20210A) és az MTHFR géneket is.
Czeizel azt mondta, ezek a genetikai mutációk gátolhatják a megtapadást, holott erre semmilyen utalást nem olvastam sehol, ezzel ellentétes eredményeket azonban igen. Ennek ellenére érdemes lehet megcsináltatni a vizsgálatot, mivel ezek a genetikai hajlamok növelik az ismétlődő vetélés kockázatát valóban növelik, illetve a terhesség alatti trombózis kockázatát. A terhesség alatt a trombotizálódás rontja a méhlepény és a magzat közötti kapcsolatot, ezért méhlepényleválást, magzathalált okozhat egész a kilencedik hónapig. A második és harmadik trimeszterben előforduló vetélések jelentős részét ez okozza. (A probléma az, hogy a pl. 7 hónapos magzat nem koraszülött lesz, hanem a méhben meghal). A mélyvénás trombózis kockázatát a magas hormonszint növeli, ezért már a hormonkezelés alatt is indokolt a vérhígító használata.
A dolog akkor vált érdekessé, amikor kiderült, hogy egy nagyon ritka génmutációm van, ami szinte biztossá (80%-ban esélyessé) teszi, hogy életemben mélyvénás trombózist fogok kapni. Ami annak fényében, hogy tíz éven át szedtem fogamzásgátlót, mellette dohányoztam, szinte hihetetlennek tűnik. Dr. Rákóczi javaslatára el is végeztettük a vizsgálatot még egyszer, de ez csak megerősítette: homozigóta Leiden mutáció. Valószínűleg a sok sport, gyümölcs és a mások által kórosnak tartott folyadék-ivás-kényszerem tartott eddig életben. Vagy esetleg egy további gén, amit még nem térképeztek fel...
Magyarországon úgy tűnt, még nincs arra precedens, hogy ilyen mutáns akarjon lombikprogram útján teherbe esni. Hogy a terhességről való tudomásszerzéskor az ilyen személyeknek alacsony molekulasúlyú heparin injekciót kell kapni, azt minden nőgyógyász tudja. De hogy lombik esetén célszerű-e ezt korábban elkezdeni, ezzel kapcsolatban hetekig teljes bizonytalanságban voltam, egy orvos sem tudta rá a választ (vagy ha tudta, nem mondta meg – dr. Nemes László sok mindennek volt nevezhető, csak segítőkésznek nem – de még ő tudja a legtöbbet a témáról).
Külföldi honlapokról és több magyar lombikklinikáról történő tájékozódás során derült ki, hogy bizony már a stimuláció megkezdésekor érdemes elkezdeni a vérhígítást. Ekkor tovább aggódtam azon, hogy a tanulmányok szerint a Leiden javítja a megtapadás esélyeit, tehát akkor a vérhígító ezt nyilván rontja, ráadásul egy másik hematológus ezt is mondta. A szakirodalom azon arról is szolgál adatokkal, hogy akár javíthatja is: növeli a belső szervek vérellátottságát, ezáltal jó hatással lehet a petesejt-termelésre, és a megtapadásra is.
Annyira, hogy van, ahol idősebb nőknél, vagy többszöri sikertelen próbálkozás esetén rutinszerűen adják. Az aszpirint is vizsgálták, mint amely vérhígító hatásánál fogva javíthatna a fogantatás esélyein, de ennek az ellenkezője bizonyosodott be, valószínűleg az aszpirin egyéb mellékhatásai miatt.
Az alacsony molekulasúlyú heparin (pl. Clexane) nem kerül át a méhlepénybe, ezért terhesség alatt is biztonságos. Hasfalba kell adni, hamar megtanulható. Az adása mellett Xa vizsgálattal kell mérni, hogy megfelelően hat-e. Trombocita számot állítólag szükségtelen mérni, ha az adott szer alacsony molekulasúlyú.
A vérhígító állítólag a hiperstimuláció elkerülésében is segít. Talán ez is szerepet játszott a korábbi túlstimulálásomban. Egy okkal több, hogy mindenki megvizsgáltassa, még az első kezelés előtt!

Vizsgálatok, amelyeket javasolni kellene

Véleményem szerint, aki lombikra adja a fejét, annak már előtte érdemes lenne néhány vizsgálatot elvégeztetni - olyanokat, amelyeket csak több sikertelen kísérlet után javasolnak. Legalább felkínálhatnák ezeket, és a pár maga dönthetné el, kockázatértékelésétől és pénztárcájától függően, hogy melyeket végezteti el.
De a vizsgálatok többségének létéről az interneten szereztem tudomást, ismerőstől, vagy pedig teljesen véletlenül orvostól, túlbuzgó érdeklődésemből kifolyólag.
A vizsgálatok, zárójelben pedig hogy hol lehet őket elvégeztetni, esetleg mennyiért.
- Leiden mutáció és más trombózishajlamok; (Hematológia)Ismétlődő vetélést okozhat, és a megtapadást is gátolhatja. Ha ilyen fennáll, a hormonkezelés elejétől vérhígító javasolt (alacsony molekulaszámú, pl. Clexane).
- Immunológiai vizsgálat – nem csak ismételt vetélések után, hanem azt megelőzendő, ha valakit érdekel. (dr. Fülöp Vilmos)
-Cikluskövetés, azaz hormonszint mérés és a tüszőérés ellenőrzése a természetes ciklus alatt: talán így jobban megjósolható a hormonkezelés kimenetele, és beültetés után a szükséges progeszteron-kiegészítés beállítása. (dr. Fülöp Vilmos)
- Anti-müllerian hormonszint mérés: ha magas, valószínű nem következik be hyperstimuláció. (Dr. Vereczkey Attilánál lehet, és talán a Cirisben?)
- Inzulinrezisztencia-vizsgálat, hárompontos - (dr. Fülöp Vilmos beutal, vagy Mensmentis 9 ezer)
- TSH – pajzsmirigyműködés teszt - (dr. Fülöp Vilmos, de bármely nőgyógyászat is)
- Kromoszóma vizsgálat; (Géndiagnosztika, Génbank, 12 ezer/fő) Ha kromoszóma eltérés van, gyakoribb lesz a vetélés, vagy más génhibák. Ismert kromoszóma rendellenességet elvileg ki lehet szűrni a beültetés előtti embrionális génvizsgálattal (PGD) - ezt mondják, de gyakorlatilag még nincs gyakorlata az ilyen szűréseknek.
- Petevezeték-átjárhatósági vizsgálat vagy méhüregi feltöltés sóoldattal (saját nőgyógyász, lombikklinika) - ezt az egyet el is szokták végezni.
- És természetesen spermavizsgálat, amit el is végeznek, de lehet még HBA (hyaluron binding assay, ld. fentebb: hogy megtalálja-e a hímivarsejt a petesejtet)


És amiket már a ciklus alatt:
- El kellene érni, hogy a stimuláció 6. napja után minden nap legyen vérvétel, a túlstimuláció elkerülése érdekében. (saját orvos)
- A beültetés után hamar legyen progeszteron mérés, nemcsak két héttel később – akkor már mindegy! (saját orvos)


Logikailag nem ide tartozik, praktikusan viszont igen:
Citológia! És egyéb nemi betegségek kiszűrése. (Én a citóról két évig elfeledkeztem, annyit jártam orvoshoz ) (nőgyógyászat, nemibeteg-gondozó)
- Fogászat, influenzaoltás. Aki több évig próbálkozik a babával, elfeledkezhet arról, hogy ezekről újra meg újra kell gondoskodni.

Persze az is tény, hogy nyilván millió féle más vizsgálat létezik, ami attól függően lehet releváns, hogy melyik párnak milyen problémája van. Ha valaki szerint valami fontosat kihagytam, örömmel veszem, ha beírja kommentbe, vagy megírja nekem. A lombikos dokik egy része nem javasolja ezeket a vizsgálatokat, csak a 3. vagy 5.(!) sikertelen kezelés után, mondván: nem lehet előre tudni, mit kell kiszűrni, vaktában lövöldöznénk, és különben is lehet hogy a következő sikerül. De akik ennek a biznisznek a holdudvarában vannak, azok javasolják őket már a lombik előtt, épp azért, hogy maga a lombikkezelés ne vaktában menjen. Persze lehet mondani, hogy ők érdekeltek a vizsgálatok elvégzésében, a lombik orvos meg abban, hogy minél nyugodtabb és naivabb legyen a beteg (és minél többször lehessen stimulálni) - mintha némelyikük úgy vélné, hogy ezen múlik a kezelés sikere. Hát, mindenkinek megvan a maga babonája...