A túlstimuláció elkerülésének módjai

a) GnRH antagonistával kezelnek, és amikor fenyeget a túlstimu, GnRH-agonistát adnak. (Ez meg is érlelné a tüszőket, hCG sem kell.)
Nálam ez a lehetőség nem állt fenn, mert ún. hosszú protokollon voltam, GnRH agonistát (buserelin, alias Suprefact) és mellé mesterséges tüszőhormont (Gonal-F) kaptam. Az agonista leállítja a saját ciklust, a mesterséges tüszőhormon pedig nulláról felépíti azt. Az antagonista szintén leállítja a saját hormontermelést, de úgy, hogy mesterséges hormonokat köt a receptorokhoz (de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezt értem). Mindenestre ekkor még kéznél van a "fék", az agonista, hogy leállítsa a túlzott hormontermelést.

b) A 4-7. nap között leszívják a 12 mm-nél kisebb tüszőket (akkor, ha 20-nál több van összesen). A többit növesztik tovább és menetrend szerint szívják le. Így megelőzhető a túlzott hormontermelés a mini tüszőcskék által, és megmenthető a ciklus.
Azt is csinálják, hogy a hCG-t ugyan beadják, de az elkészült embriókat nem ültetik be, hanem lefagyasztják, és elteszik akkorra, amikor a nő szervezete kitisztult.

Nálam a 8. napon még 5500 volt a hormonszint, és a 10. napon már 12000. Ekkor az orvosom leállította a tüszőhormon adását, a Suprefactot nem (az ugyebár blokkoló hatású) ennek ellenére a 14. napon 19000, 15. napon 22000 volt a hormon szint. Tovább nem mérték, de nem tartom kizártnak, hogy még emelkedett, mert nem csak utána voltam még rosszul, de minden menstruáció 17-19. napján körülbelül fél évig ugyanolyan idegi tüneteim voltak. Lehetne ezeket sima PMS-nek is nevezni, de sem előtte, sem utána nem voltak ilyen erős, pánikrohamszerű tüneteim.
Mindenesetre optimizmusra ad okot, hogy aki túlstimulációra hajlamos, annak nagyobb eséllyel lett hamarabb egészséges terhessége, mint a többieknek, a legrosszabb pedig, ha valaki nem is reagál a hormonkezelésre.
Tehát a túlstimulációra való érzékenység önmagában nem rossz dolog, csak szorosabban kellene monitorozni a kezelt nőt, és ekkor akár előnyt is lehetne belőle kovácsolni.

Állítólag a jelenlegi állás szerint nincs olyan predikciós módszer, amivel már a hormonkezelés előtt meg lehetne jósolni a túlstimuláció bekövetkezését. Egyes külföldi tanulmányok azonban közölnek ilyeneket, azzal, hogy még további kutatásokra van szükség ezek bizonyosságához.
1. A valószínűséget növeli, ha a nő 35 év alatti, vékony testalkatú, és hormonális vagy más jelei a policisztás petefészek szindrómának (PCOS). Egy tanulmány szerint már dolgoznak azon a kalkuláción, ami alapján az optimális tüszőhormon-adag szintet be lehetne állítani. Szerintük is a fő szempontok az eredeti tüszőhormon-szint, testtömeg-index, életkor, és a 11mm alatti tüszők száma.
"...basal FSH, BMI, age and number of follicles < 11 mm at screening were the most important variables in ART patients less than 35 years of age who were treated with r-hFSH monotherapy. Using these four predictive factors, a follitropin alfa starting dose calculator was developed that can be used to select the FSH starting dose required for an optimal response. The relevance of this dose calculator will be evaluated in a prospective clinical trial." 2. Egy másik tanulmány szerint pedig a szérum-antimüllerian hormon szintje a stimuláció előtt, illetve annak 3. napján 90%-os valószínűséggel megjósolta a túlstimulációt:
A magas (3.36 ng/ml statisztikai vízválasztó feletti) AMH szint emeli a túlstimu kockázatát, de a kinyert peték számát is - ebből azonban nem lehetett a terhesség sikerére következtetni, mert abban sok más faktor is szerepet játszik. A szerzők azt javasolják, hogy az ilyen pácienseknél kisebb dózis hormont alkalmazzanak.
(Angol nyelvű összefoglaló:
A high serum level of AMH was associated with OHSS and a low total recombinant FSH dose in our study and in some other reports (Nakhuda et al., 2006; La Marca et al., 2007).
In humans, AMH seemed to enhance the effect of FSH stimulation on follicular growth.
It has been reported that the serum AMH levels on any day of the menstrual cycle can predict the ovarian response to COS (La Marca et al., 2007). The post-stimulation Day 5 serum AMH level has been shown to be a better predictor of ovarian response to COS than the basal serum AMH level (Penarrubia et al.,2005). In addition, the serum AMH level declined progressively during COS when using a GnRH agonist protocol (Fanchin et al., 2003a; La Marca et al. 2004). The serum AMH level has been regarded as a quantitative marker of ovarian reserve and response in COS. These results suggest that AMH is an excellent marker for the quantitative aspects of ovarian reserve and response, but is not necessarily a good predictor of successful pregnancy.
In order to prevent OHSS, a mild, patient-friendly stimulation protocol may be applied in patients with a high basal serum AMH level.)