A blogom megkezdésének egyik motivációja, hogy úgy tapasztaltam, elég jelentős az információhiány ezen a területen. Nemcsak nincs semmiféle magyar kiadvány, ami összefoglalná ezt a témát legalább "felhasználói szinten", de ha valakit a biológiai része is érdekel, netán notórius kérdező az illető, akkor nagyon magára van utalva.
Az orvosok elfoglaltak, nem szeretik a túl sok kérdést. Van, aki bizalmatlanságnak, gyanakvásnak is veszi. Én szeretem előre felírni a kérdéseimet egy papírra, hogy időt spóroljak vele magamnak és az orvosnak is - nem mindenki méltányolja. Szerencsére a saját orvosom egy idő után megszokta ezt a stílust és mostmár szívesen válaszol, sőt néha úgy érzem örömmel avat be bizonyos szakmai infókba. De ehhez túl kellett esni legalább egy - immár pedig három - sikertelen stimuláláson.
Ami szerencse, hogy az interneten angol nyelven minden információ elérhető, vagy százszor annyi tartalom, gyakran szakmai mélységben, és nem volt olyan kivételes eset, amire ne találtam volna rá. Persze az angol nyelvű fórumokra az egész világból írnak, Ausztráliából, Mexikóból, stb.
Így például arra a génelváltozásomra, ami a lakosság 0,5%-nak van csak, és amelyről úgy tűnt, Magyarországon senkinek halvány fogalma sincs, mi a teendő, ha ez lombikprogrammal esik egybe, szintén találtam információkat az angol nyelvű neten. Sajnos az orvosok itthon vagy szülészek, vagy lombikosok, vagy hematológusok, és az átfedésben lévő területhez nem értenek. És nem is érdekli őket annyira, hogy utána nézzenek - ez a legfőbb baj. Tisztelet a kivételnek.
Mindenesetre úgy gondolom, méltatlan azért szorongani napokon át, hogy vajon lesz-e lehetőségem feltenni a kérdéseimet az orvosnak, és hogy tudnám elérni, hogy türelmesen válaszoljon?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése