Inzulinrezisztencia - mi a?

Tulajdonképpen nem értem, hogy az inzulinrezisztenciának milyen hatása van a terhességre. Elég nehéz erről információt szerezni: mindenhol csak állítják az összefüggést, de nem fejtik ki, hogy az miben áll. Ráadásul nálam csak enyhe fokú az inzulinrezisztencia, mert 120 percre visszaállt a normál értékre, nem kíséri elhízás, a cukrom nem magas, és PCOS sincs. Ilyenről meg nem is írnak sehol, mindenhol minimum a PCOS-sel összefüggésben említik. A PCOS hivatalos európai definíciója szerint policisztás petefészek (azaz min. 10 min. 1 cm-es ciszta, amely nem távozik magától), rendszertelen vagy hiányzó menstruáció, és androgén hormonok vagy külső jelleg jelenléte.
Úgyhogy a találatok nem igazán adnak választ arra a kérdésre, hogy most miért kell nekem diétázni. Pl., ha kecskék terhességére jó hatással van a kívülről bevitt inzulin, akkor miért baj, ha az én szervezetem több inzulint állít elő, ha a cukor közben jó szinten marad?
Ebből viszont ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy az alacsony (hipoglikémiás) vércukorszint magzati károsodást idéz elő. Az inzulinrezisztencia fokozhatja a hiperstimuláció valószínűségét is.
PCOS melletti, nagyon alacsony adag GnRH-val stimulálás mellett (75 iU), az inzulinrezisztens (IR) nők 1/3-ánál le kellett állítani túlstimuláció miatt (29-ből 10), míg a többieknél csak 1 ilyen volt a 41-ből. A fogantatás is sokkal jobb volt a nem IR nőknél.
PCO szindrómás, IR de nem elhízott, nőknél Metformin javította az egyes terhesség esélyét, és csökkentette a túlstimu veszélyét. Node a kontroll csoport clomiphen citrátot kapott – nem is értem, hogy lehet ezt a metforminnal összevetni. Csak megjegyzem, hypothiroidism (pajzsmirigy-alulműködés) kizáró faktor volt a vizsgálat folyamán.
Na ez viszont nagyon elgondolkodtató: PCOS, nem IR nők véletlenszerű Metforminnal kezelése IVF ICSI során sokkal jobb klinikai terhességi rátát eredményezett.

Aki keres, az talál

Mármint hibát. Fülöp doktor keres, és talál: gyakorlatilag semmit sem rendben.
Hashimoto-szindróma, progeszteron-elégtelenség, PCOS-gyanú, inzulinrezisztencia. Ezek közül szerencsére három csak az ő biztosítékát verte ki, mert egyébként a határértéken belül van. Hozzáteszem, hogy tulajdonképpen a TSH is a határértéken belül van, viszont ő nézett anti-TPO-t is, ami a határérték hússzorosa, és ultrahang is kimutatta a pajzsmirigy-gyulladást. Így most elkezdtem pajzsmirigy-hormont szedni, legalább két hónap (legfeljebb másfél év) várakozás. A pajzsmirigy stabilizálása nem megy könnyen, eddig senki sem biztatott.
Az inzulin szintje 120 percre már visszament a normálisra, és 60-nál is csak 34 volt, ami nem olyan vészes - ő erre is gyógyszert rendelne, mások szerint elég a diéta, napi 160 g. szénhidrát. Hááát... ez nagyon kevés! Az eddig 21,5-es testtömegindexem felet csökkent. De egyébként nem jelent koplalást, és egy hét alatt már bele is rázódtam - mint ahogy a régi ruháimba is...

A progeszteron és a PCOS pedig további vizsgálatok tárgya. Természetesen mindezek összefüggenek az inzulinrezisztenciával, ami pedig esetleg a pajzsmiriggyel.
A progeszteron nálam 20 volt az o+9.-ik ciklusnapon, Fülöp szerint 35 felett kellene lennie. Itt 21 ng/ml-nél magasabbat neveznek fiziológiás luteális funkciónak, vagy luteális plazmaprogeszteron-átlagnak. Viszont máshol azt olvastam, hogy a főszabálykénti 8. napi mérést rövidebb ciklusnál előrébb érdemes hozni, hiszen a 8. nap a 28 napos ciklusra van kitalálva. Ráadásul abban is elbizonytalanodtam, hogy honnan is kell indítani a számolást: én eddig mindig 0. napnak vettem azt, amikor megjött (avagy progeszteronnál az ovuláció napját), és a másnapot 1-nek, így viszont azt hiszem, mindig egy nap csúszásban voltam. És mivel a progeszteron állítólag az ovulációtól kezdve folyamatosan csökken, a 7-8. nap pedig egy középértéket hivatott megcélozni, én a ciklus-végi 9. napommal még reménykedek, hogy legközelebb magasabb lesz.
Mostanában nincs nagy kedvem az internetet bújni, ezért most csak ennyi:

“A CC (Clomiphen-citrát) -terápia sikertelensége esetén a különböző gonadotrop hormonok (HMG, tisztított FSH, rekombináns FSH) HCG-vel történő kombinációja jön szóba. Alkalmazása során azonban a hiperstimuláció fokozott veszélyével (5-12%) és a többes terhességek magas előfordulási arányával (20%) kell számolni. A stimulációs kezelések során fogamzott terhességek között feltűnően magas, 25% körüli a spontán abortuszok aránya, ami szintén a corpus luteum elégtelenség jelentőségére hívja fel a figyelmet.”
Ebből a hiperstimuláció és a spontán abortusz pipa, mostmár jöhet a többes terhesség :-)

De egyelőre parkolópályán vagyok, szedegetem az L-Thyroxint, és szurkáltatom a vénámat rendszeresen.

The Fülöp Vilmos Experience

The Fülöp Vilmos Experience
Este 9-re volt időpontunk Magyarország állítólag első és egyetlen reproduktív-immunológusához. Fél tizenkettőkor jutottunk be, és háromnegyed egykor jöttünk ki. Tehát összességében nem panaszként (hanem dicsekvésként) mondom, mivel tényleg mindent aprólékosan kikérdez, lejegyzetel (kézzel...) és elmagyaráz. Ha feltalálják a diktafonos szövegszerkesztőt, sok betege fel fog lélegezni.
A doktor úr szenvedélyesen elkötelezett a szakmája, kutatási területe iránt. Az első orvos, aki után az ember nem érez késztetést, hogy az interneten kezdjen el böngészni, hanem kicsit még információ-overload-ban is szenvedtem a vége felé (úgy fél egy után). Az őrült tudós sztereotípiája is kiválóan illik rá.
Megegyezett vizsgálatok:
- Két ciklusvizsgálat (ideális esetben terhesség után legalább két hónappal kezdeni) – de csak a biztonság kedvéért kell kettő. Ebben: LH, FSH, ösztradiol, prolaktin, a ciklus más-más napjain, ultrahangos tüszőérés-követéssel.
- TSH – pajzsmirigyműködés teszt
- Rubeola, toxoplazma, chlamydia, MVC, stb – vérből.
- Immunológiai vizsgálat
- Vércsoport-antitestek
- Hárompontos cukorterheléses cukor és inzulin mérés
- Beszélt még egy olyan immunológiai vizsgálatról, amiben megnézik, hogy a két fél összefér-e, de ezt nem rendelte el – talán kell hozzá a többi vizsgálat eredménye? És ha nem fér össze, akkor kétféle módszer van, amivel a női szervezetet fel tudják készíteni, hogy ne lökje ki a genetikailag félig idegen embriót.

Sperma tesztelés

Legalább részben választ kaptam a PICSI-vel kapcsolatos zsörtölődéseimre.
Egyrészt, állítólag ha túl kevés a mozgó sperma, akkor kicsi az esély arra, hogy rátapadnak a hyaluron cseppre. Megjegyzem, ha néhány darab mégis rátapad, akkor azért mégis biztosabbra lehet menni, mint "vaktában". Viszont, ha tényleg nem tapad meg egy sem, az azt is jelenti, hogy nincs rendben a spermiumok megtermékenyítőképessége. Esetleg ha megfognák, és "odatennék" a cseppre, és látnák, hogy odatapad-e vagy sem? Folyt. köv.
Szintén jó lenne egyébként nagy felbontású mikroszkóppal megnézni a spermiumokat, hogy nehogy olyat válasszanak, amelynek vakuolás a sejtmagja. De a Kaáliban nincs ilyen eszköz, amivel ez látható lenne.
Az ilyen spermiummal történő megtermékenyítés szignifikánsan csökkenti a terhességi rátát. (Megjegyzem, egy ilyen kutatás etikailag kissé kifogásolható: szándékosan vakuolás spermiumokat injektálni petesejtbe?) Ld. még itt.

A folytatás: elvégezték a vizsgálatot, sajnos még odáig (kb. 1 cm) sem bírtak elmászni a mi kiskatonáink... Szóval tényleg nincs értelme, legalábbis a mi esetünkben. Ugyanakkor így a természetes útban még annyira sem reménykedhetünk, mint eddig. :-(

Kvíz

Ki találta fel a PICSI eljárást? a) Dr. Ying Chiang b) Shakti Chakramurti c) Dr. Gabor Huszar.
A helyes válasz kiderül a hivatkozott szakirodalomból, valamint intuitív módszerrel is megfejthető ;-).

PICSI

Ma megtudtam “véletlenül”, hogy vannak újabb módszerek is. Az egészséges spermiumok kiválogatása történhet például ún. PICSI módszerrel. Ez úgy történik,, hogy egy műanyag edényben három csepp hyaluron gél van, ami ugyanaz az anyag, mint ami a petesejt felszínén található. Az egészséges és vagány hímivarsejtek rácuppannak erre az anyagra és nem is jönnek le róla, csak a farkukkal verdesnek. Jó genetikai állomány esetében ugyanis kémiai kötés alakul ki a hyaluron és a spermium között. Így könnyű a biológusnak kiválogatni a legjobb hímivarsejteket, nem csak azért, mert azok ragadnak rá a pöttyökre, a többi pedig másfele kószál, hanem mert mintegy rögzítve van a fejük. Itt egy élvezetes leírás a folyamatról, és hogy hogyan használják az edénykét, itt pedig egy klassz video.
Itt pedig arról van szó, hogy hogyan számolják meg a kötődött és nem kötődött spermiumokat. Arról is ad egy képet, hogyan számolják meg általában a spermiumokat.
Amikor egy leendő apa spermaképe normális, és más okból történik IVF (akár ha ICSI), akkor bizonyára nem jelent nagy változást a PICSI válogatás alkalmazása. Azonban, ha férfi meddőség miatt kell IVF ICSI-t végezni akkor a legjobb hímivarsejtek kiválogatása nagymértékben befolyásolhatja az eljárás sikerét.
A spermiumok hyaluron-kötődése (hyaluron binding assay, HBA) magasan korrelál a motilitással és normál morfológiával. A morfológia és a HBA szint mind szignifikánsan befolyásolja a megtermékenyítést, de a morfológia jobban. Ezért vannak, akik korlátozottnak tartják a klinikai eredményességet.
Egy oxfordi egészségpénztár (?) például nem finanszírozott ilyen témájú kutatást, mondván, hogy nincs bizonyíték a módszer klinikai hatékonyságára (értsd: arra, hogy több baba fog-e születni). Kutatások egyébként jelenleg is folynak, van, amelyik az interneten keresi a jelentkezőket.
Namármost: az, hogy a spermium morfológiája fontosabb, mint a HBA, vajon jelenti-e egyúttal azt is, hogy ha minden csoportban normális a morfológia, de az egyikben rossz a hyaluron kötődés, (HBA) akkor is azonos az eredmény? Efelől szkeptikus vagyok.
További cikkek: http://www.ingentaconnect.com/content/oup/humrep/2006/00000021/00000006/art01545
http://linkinghub.elsevier.com/retrieve/pii/S0015028204014189
http://linkinghub.elsevier.com/retrieve/pii/S0015028204020618
http://linkinghub.elsevier.com/retrieve/pii/S001502820702910X
http://www.prasadsinfertility.com/maleinf/hba.html
Ez ugyan a kereskedő honlapja, de sok tanulmányt hivatkozik: http://www.midatlanticdiagnostics.com/products/sperm/hba.htm

Innentől pedig kommentek és morfondír:
Megtudtam, hogy a Kaáliban is létezik ez a technológia, rendelkezésre áll, de nem alkalmazzák, csakis olyan extrém esetekben, amikor mondjuk tízből egy petesejt sem termékenyül meg (Budapesti). Sajnos a vizsgálóasztalon lettem fültanúja, amikor a szomszéd szobában az orvos telefonon egy ilyen esetet jelentett a páciensnek. Hátborzongató volt még kívülállóként is, de mit érezhet az, akinek azt mondják: "most hogy így alakult, legközelebb majd alkalmazzuk azt a technológiát, ami eddig is itt volt a laborban, de azért mi megvártuk ezt a kudarcot." Az orvosok mintha nem lennének tisztában azzal, mekkora lelki, logisztikai, anyagi és fizikai rákészülés és beruházás történik, mire egy nő eljut a petesejtleszívásig. Ismételgetik a kezelést próba-szerencse alapon, bízva abban, hogy előbb-utóbb majd csak sikerül?
Természetesen világos, hogy nem lehet mindenki számára a lehető legjobb kezelést biztosítani, mert léteznek anyagi korlátok. Csakhogy, miért nem lehet legalább férfi meddőség, azaz a hímivarsejtek problémája esetében rutinszerűen alkalmazni ezt az eljárást, ami a Ciris árlistája szerint 45.000 Ft-ba kerül? Vagy legalább felajánlani a választást a páciensnek, hogy ha akarja, saját zsebéből finanszírozza? De mindenekelőtt, ha ezzel újabb 350.000.- Ft-os beavatkozást lehetne megspórolni, nem érné meg az OEP-nek is? Végül, ha megtörtént az állítólag 40 millió forintos tégely beszerzése, mi értelme van azt nem alkalmazni? Talán a három csepp hyaluron gél kerül olyan sokba? Ha valaki tudja a választ, kérem, ossza meg velem.

Leiden mutáció

Nálunk általában nem végeznek trombophilia vizsgálatot, csak több ismétlődő vetélés után. Minket Czeizel Endre irányított ilyen vizsgálatra, ahol megnézték a Leiden V. faktor mellett az FII (G20210A) és az MTHFR géneket is.
Czeizel azt mondta, ezek a genetikai mutációk gátolhatják a megtapadást, holott erre semmilyen utalást nem olvastam sehol, ezzel ellentétes eredményeket azonban igen. Ennek ellenére érdemes lehet megcsináltatni a vizsgálatot, mivel ezek a genetikai hajlamok növelik az ismétlődő vetélés kockázatát valóban növelik, illetve a terhesség alatti trombózis kockázatát. A terhesség alatt a trombotizálódás rontja a méhlepény és a magzat közötti kapcsolatot, ezért méhlepényleválást, magzathalált okozhat egész a kilencedik hónapig. A második és harmadik trimeszterben előforduló vetélések jelentős részét ez okozza. (A probléma az, hogy a pl. 7 hónapos magzat nem koraszülött lesz, hanem a méhben meghal). A mélyvénás trombózis kockázatát a magas hormonszint növeli, ezért már a hormonkezelés alatt is indokolt a vérhígító használata.
A dolog akkor vált érdekessé, amikor kiderült, hogy egy nagyon ritka génmutációm van, ami szinte biztossá (80%-ban esélyessé) teszi, hogy életemben mélyvénás trombózist fogok kapni. Ami annak fényében, hogy tíz éven át szedtem fogamzásgátlót, mellette dohányoztam, szinte hihetetlennek tűnik. Dr. Rákóczi javaslatára el is végeztettük a vizsgálatot még egyszer, de ez csak megerősítette: homozigóta Leiden mutáció. Valószínűleg a sok sport, gyümölcs és a mások által kórosnak tartott folyadék-ivás-kényszerem tartott eddig életben. Vagy esetleg egy további gén, amit még nem térképeztek fel...
Magyarországon úgy tűnt, még nincs arra precedens, hogy ilyen mutáns akarjon lombikprogram útján teherbe esni. Hogy a terhességről való tudomásszerzéskor az ilyen személyeknek alacsony molekulasúlyú heparin injekciót kell kapni, azt minden nőgyógyász tudja. De hogy lombik esetén célszerű-e ezt korábban elkezdeni, ezzel kapcsolatban hetekig teljes bizonytalanságban voltam, egy orvos sem tudta rá a választ (vagy ha tudta, nem mondta meg – dr. Nemes László sok mindennek volt nevezhető, csak segítőkésznek nem – de még ő tudja a legtöbbet a témáról).
Külföldi honlapokról és több magyar lombikklinikáról történő tájékozódás során derült ki, hogy bizony már a stimuláció megkezdésekor érdemes elkezdeni a vérhígítást. Ekkor tovább aggódtam azon, hogy a tanulmányok szerint a Leiden javítja a megtapadás esélyeit, tehát akkor a vérhígító ezt nyilván rontja, ráadásul egy másik hematológus ezt is mondta. A szakirodalom azon arról is szolgál adatokkal, hogy akár javíthatja is: növeli a belső szervek vérellátottságát, ezáltal jó hatással lehet a petesejt-termelésre, és a megtapadásra is.
Annyira, hogy van, ahol idősebb nőknél, vagy többszöri sikertelen próbálkozás esetén rutinszerűen adják. Az aszpirint is vizsgálták, mint amely vérhígító hatásánál fogva javíthatna a fogantatás esélyein, de ennek az ellenkezője bizonyosodott be, valószínűleg az aszpirin egyéb mellékhatásai miatt.
Az alacsony molekulasúlyú heparin (pl. Clexane) nem kerül át a méhlepénybe, ezért terhesség alatt is biztonságos. Hasfalba kell adni, hamar megtanulható. Az adása mellett Xa vizsgálattal kell mérni, hogy megfelelően hat-e. Trombocita számot állítólag szükségtelen mérni, ha az adott szer alacsony molekulasúlyú.
A vérhígító állítólag a hiperstimuláció elkerülésében is segít. Talán ez is szerepet játszott a korábbi túlstimulálásomban. Egy okkal több, hogy mindenki megvizsgáltassa, még az első kezelés előtt!

Mikor teszteljünk?

Egy egészséges emberi embrió az 5-7 nap között bújik ki a „héjából” (a zona pellucidá-ból) és ezt követően nagyon hamar, tehát a 6-10 nap között beágyazódik. Tehát 3 napos embrió beültetésénél a beültetés utáni 2-5. napon, 5 napos embriónál a beültetés utáni 1-3. napon van a beágyazódás. Más források szerint a beágyazódás folyamata a 12. napig is tarthat. Ez az a folyamat, amiről a legkevesebbet tudnak, mivel semmilyen módszerrel nem lehet szemmel megfigyelni.
Állítólag a transzfer utáni 9. nap (öt napos blasztociszta transzfer esetén) vagy 11. nap (3 napos zigóta esetén) között már érdemes vérből hCG tesztet csinálni. Van, ahol nem csináltatnak vizelet tesztet a nőkkel, mert úgy nagyon sok a hamis negatív. Ennek ellenére nálunk csináltatnak, méghozzá elvileg a 14. napon – ki bír addig várni?
Kevesen tudják, hogy a lombik-kezelés TB által támogatott „csomagjában” benne van 2 béta-hCG teszt is, sőt két UH is, ha a teszt pozitív. Ezért mindenképpen be kell menni béta-hCG (ún. kvantitatív hCG) mérésre, mert kiderülhet, hogy az otthoni teszt nem volt elég érzékeny.
Tehát negatív tesztnél sem szabad pánikba esni, és véletlenül sem abbahagyni a progeszteron-kiegészítés használatát (pl. Utrogestan, stb.) mert attól aztán tényleg megszakadhat a terhesség.

A túlstimuláció elkerülésének módjai

a) GnRH antagonistával kezelnek, és amikor fenyeget a túlstimu, GnRH-agonistát adnak. (Ez meg is érlelné a tüszőket, hCG sem kell.)
Nálam ez a lehetőség nem állt fenn, mert ún. hosszú protokollon voltam, GnRH agonistát (buserelin, alias Suprefact) és mellé mesterséges tüszőhormont (Gonal-F) kaptam. Az agonista leállítja a saját ciklust, a mesterséges tüszőhormon pedig nulláról felépíti azt. Az antagonista szintén leállítja a saját hormontermelést, de úgy, hogy mesterséges hormonokat köt a receptorokhoz (de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezt értem). Mindenestre ekkor még kéznél van a "fék", az agonista, hogy leállítsa a túlzott hormontermelést.

b) A 4-7. nap között leszívják a 12 mm-nél kisebb tüszőket (akkor, ha 20-nál több van összesen). A többit növesztik tovább és menetrend szerint szívják le. Így megelőzhető a túlzott hormontermelés a mini tüszőcskék által, és megmenthető a ciklus.
Azt is csinálják, hogy a hCG-t ugyan beadják, de az elkészült embriókat nem ültetik be, hanem lefagyasztják, és elteszik akkorra, amikor a nő szervezete kitisztult.

Nálam a 8. napon még 5500 volt a hormonszint, és a 10. napon már 12000. Ekkor az orvosom leállította a tüszőhormon adását, a Suprefactot nem (az ugyebár blokkoló hatású) ennek ellenére a 14. napon 19000, 15. napon 22000 volt a hormon szint. Tovább nem mérték, de nem tartom kizártnak, hogy még emelkedett, mert nem csak utána voltam még rosszul, de minden menstruáció 17-19. napján körülbelül fél évig ugyanolyan idegi tüneteim voltak. Lehetne ezeket sima PMS-nek is nevezni, de sem előtte, sem utána nem voltak ilyen erős, pánikrohamszerű tüneteim.
Mindenesetre optimizmusra ad okot, hogy aki túlstimulációra hajlamos, annak nagyobb eséllyel lett hamarabb egészséges terhessége, mint a többieknek, a legrosszabb pedig, ha valaki nem is reagál a hormonkezelésre.
Tehát a túlstimulációra való érzékenység önmagában nem rossz dolog, csak szorosabban kellene monitorozni a kezelt nőt, és ekkor akár előnyt is lehetne belőle kovácsolni.

Állítólag a jelenlegi állás szerint nincs olyan predikciós módszer, amivel már a hormonkezelés előtt meg lehetne jósolni a túlstimuláció bekövetkezését. Egyes külföldi tanulmányok azonban közölnek ilyeneket, azzal, hogy még további kutatásokra van szükség ezek bizonyosságához.
1. A valószínűséget növeli, ha a nő 35 év alatti, vékony testalkatú, és hormonális vagy más jelei a policisztás petefészek szindrómának (PCOS). Egy tanulmány szerint már dolgoznak azon a kalkuláción, ami alapján az optimális tüszőhormon-adag szintet be lehetne állítani. Szerintük is a fő szempontok az eredeti tüszőhormon-szint, testtömeg-index, életkor, és a 11mm alatti tüszők száma.
"...basal FSH, BMI, age and number of follicles < 11 mm at screening were the most important variables in ART patients less than 35 years of age who were treated with r-hFSH monotherapy. Using these four predictive factors, a follitropin alfa starting dose calculator was developed that can be used to select the FSH starting dose required for an optimal response. The relevance of this dose calculator will be evaluated in a prospective clinical trial." 2. Egy másik tanulmány szerint pedig a szérum-antimüllerian hormon szintje a stimuláció előtt, illetve annak 3. napján 90%-os valószínűséggel megjósolta a túlstimulációt:
A magas (3.36 ng/ml statisztikai vízválasztó feletti) AMH szint emeli a túlstimu kockázatát, de a kinyert peték számát is - ebből azonban nem lehetett a terhesség sikerére következtetni, mert abban sok más faktor is szerepet játszik. A szerzők azt javasolják, hogy az ilyen pácienseknél kisebb dózis hormont alkalmazzanak.
(Angol nyelvű összefoglaló:
A high serum level of AMH was associated with OHSS and a low total recombinant FSH dose in our study and in some other reports (Nakhuda et al., 2006; La Marca et al., 2007).
In humans, AMH seemed to enhance the effect of FSH stimulation on follicular growth.
It has been reported that the serum AMH levels on any day of the menstrual cycle can predict the ovarian response to COS (La Marca et al., 2007). The post-stimulation Day 5 serum AMH level has been shown to be a better predictor of ovarian response to COS than the basal serum AMH level (Penarrubia et al.,2005). In addition, the serum AMH level declined progressively during COS when using a GnRH agonist protocol (Fanchin et al., 2003a; La Marca et al. 2004). The serum AMH level has been regarded as a quantitative marker of ovarian reserve and response in COS. These results suggest that AMH is an excellent marker for the quantitative aspects of ovarian reserve and response, but is not necessarily a good predictor of successful pregnancy.
In order to prevent OHSS, a mild, patient-friendly stimulation protocol may be applied in patients with a high basal serum AMH level.)

A túlstimuláció

Túlstimuláció akkor következik be, ha a szervezet túl jól reagál a kapott hormonokra, és a szükségesnél magasabbra szökik a hormonszint. Ilyenkor általában túl sok tüsző termelődik, amelyek szintén hormont termelnek, de soha nem növekszenek meg annyira, hogy termékeny petesejt legyen belőlük. Túl sok tüszőnek a 20-nál több számít.
A túlstimuláció előjelei nálam: fejfájás, szagokra érzékenység, szélsőséges hangulatváltozások, agitáltság, felpuffadt has.
Az igazi túlstimuláció vagy a hCG beadása után, vagy a terhesség elején következhet be, amikor tovább növekszik a hormonszint. Ilyenkor életveszélyes állapot is kialakulhat.
A hasüregben folyadék halmozódik fel, amivel a szervezet ellensúlyozni próbálja a petefészkek gyulladását. Rengeteg vizet kell inni (5 liternél kezdődik a számottevő mennyiség) azért, hogy a szervezet mintegy "megnyugodjon, hogy van elég vize, és ezért nem kell neki visszatartani".
Előjelnek számít, ha az ösztradiolszint 4000 pg/ml felett van (IVF-nél; egyéb eljárásnál már 2000 feletti annak számít), a hCG beadásának napján. Ezek a számok az amerikai mértékegység szerint számolódnak. Az európaira átszámolni be kell őket szorozni 3,67-tel, azaz: 4000pg/mL=14680 pm/mL.
Ekkor azonban már késő lehet a ciklus megmentéséhez: az életveszéles állapot elkerülése érdekében azt le kell állítani.

Vizsgálatok, amelyeket javasolni kellene

Véleményem szerint, aki lombikra adja a fejét, annak már előtte érdemes lenne néhány vizsgálatot elvégeztetni - olyanokat, amelyeket csak több sikertelen kísérlet után javasolnak. Legalább felkínálhatnák ezeket, és a pár maga dönthetné el, kockázatértékelésétől és pénztárcájától függően, hogy melyeket végezteti el.
De a vizsgálatok többségének létéről az interneten szereztem tudomást, ismerőstől, vagy pedig teljesen véletlenül orvostól, túlbuzgó érdeklődésemből kifolyólag.
A vizsgálatok, zárójelben pedig hogy hol lehet őket elvégeztetni, esetleg mennyiért.
- Leiden mutáció és más trombózishajlamok; (Hematológia)Ismétlődő vetélést okozhat, és a megtapadást is gátolhatja. Ha ilyen fennáll, a hormonkezelés elejétől vérhígító javasolt (alacsony molekulaszámú, pl. Clexane).
- Immunológiai vizsgálat – nem csak ismételt vetélések után, hanem azt megelőzendő, ha valakit érdekel. (dr. Fülöp Vilmos)
-Cikluskövetés, azaz hormonszint mérés és a tüszőérés ellenőrzése a természetes ciklus alatt: talán így jobban megjósolható a hormonkezelés kimenetele, és beültetés után a szükséges progeszteron-kiegészítés beállítása. (dr. Fülöp Vilmos)
- Anti-müllerian hormonszint mérés: ha magas, valószínű nem következik be hyperstimuláció. (Dr. Vereczkey Attilánál lehet, és talán a Cirisben?)
- Inzulinrezisztencia-vizsgálat, hárompontos - (dr. Fülöp Vilmos beutal, vagy Mensmentis 9 ezer)
- TSH – pajzsmirigyműködés teszt - (dr. Fülöp Vilmos, de bármely nőgyógyászat is)
- Kromoszóma vizsgálat; (Géndiagnosztika, Génbank, 12 ezer/fő) Ha kromoszóma eltérés van, gyakoribb lesz a vetélés, vagy más génhibák. Ismert kromoszóma rendellenességet elvileg ki lehet szűrni a beültetés előtti embrionális génvizsgálattal (PGD) - ezt mondják, de gyakorlatilag még nincs gyakorlata az ilyen szűréseknek.
- Petevezeték-átjárhatósági vizsgálat vagy méhüregi feltöltés sóoldattal (saját nőgyógyász, lombikklinika) - ezt az egyet el is szokták végezni.
- És természetesen spermavizsgálat, amit el is végeznek, de lehet még HBA (hyaluron binding assay, ld. fentebb: hogy megtalálja-e a hímivarsejt a petesejtet)


És amiket már a ciklus alatt:
- El kellene érni, hogy a stimuláció 6. napja után minden nap legyen vérvétel, a túlstimuláció elkerülése érdekében. (saját orvos)
- A beültetés után hamar legyen progeszteron mérés, nemcsak két héttel később – akkor már mindegy! (saját orvos)


Logikailag nem ide tartozik, praktikusan viszont igen:
Citológia! És egyéb nemi betegségek kiszűrése. (Én a citóról két évig elfeledkeztem, annyit jártam orvoshoz ) (nőgyógyászat, nemibeteg-gondozó)
- Fogászat, influenzaoltás. Aki több évig próbálkozik a babával, elfeledkezhet arról, hogy ezekről újra meg újra kell gondoskodni.

Persze az is tény, hogy nyilván millió féle más vizsgálat létezik, ami attól függően lehet releváns, hogy melyik párnak milyen problémája van. Ha valaki szerint valami fontosat kihagytam, örömmel veszem, ha beírja kommentbe, vagy megírja nekem. A lombikos dokik egy része nem javasolja ezeket a vizsgálatokat, csak a 3. vagy 5.(!) sikertelen kezelés után, mondván: nem lehet előre tudni, mit kell kiszűrni, vaktában lövöldöznénk, és különben is lehet hogy a következő sikerül. De akik ennek a biznisznek a holdudvarában vannak, azok javasolják őket már a lombik előtt, épp azért, hogy maga a lombikkezelés ne vaktában menjen. Persze lehet mondani, hogy ők érdekeltek a vizsgálatok elvégzésében, a lombik orvos meg abban, hogy minél nyugodtabb és naivabb legyen a beteg (és minél többször lehessen stimulálni) - mintha némelyikük úgy vélné, hogy ezen múlik a kezelés sikere. Hát, mindenkinek megvan a maga babonája...

Információhiány

A blogom megkezdésének egyik motivációja, hogy úgy tapasztaltam, elég jelentős az információhiány ezen a területen. Nemcsak nincs semmiféle magyar kiadvány, ami összefoglalná ezt a témát legalább "felhasználói szinten", de ha valakit a biológiai része is érdekel, netán notórius kérdező az illető, akkor nagyon magára van utalva.
Az orvosok elfoglaltak, nem szeretik a túl sok kérdést. Van, aki bizalmatlanságnak, gyanakvásnak is veszi. Én szeretem előre felírni a kérdéseimet egy papírra, hogy időt spóroljak vele magamnak és az orvosnak is - nem mindenki méltányolja. Szerencsére a saját orvosom egy idő után megszokta ezt a stílust és mostmár szívesen válaszol, sőt néha úgy érzem örömmel avat be bizonyos szakmai infókba. De ehhez túl kellett esni legalább egy - immár pedig három - sikertelen stimuláláson.
Ami szerencse, hogy az interneten angol nyelven minden információ elérhető, vagy százszor annyi tartalom, gyakran szakmai mélységben, és nem volt olyan kivételes eset, amire ne találtam volna rá. Persze az angol nyelvű fórumokra az egész világból írnak, Ausztráliából, Mexikóból, stb.
Így például arra a génelváltozásomra, ami a lakosság 0,5%-nak van csak, és amelyről úgy tűnt, Magyarországon senkinek halvány fogalma sincs, mi a teendő, ha ez lombikprogrammal esik egybe, szintén találtam információkat az angol nyelvű neten. Sajnos az orvosok itthon vagy szülészek, vagy lombikosok, vagy hematológusok, és az átfedésben lévő területhez nem értenek. És nem is érdekli őket annyira, hogy utána nézzenek - ez a legfőbb baj. Tisztelet a kivételnek.
Mindenesetre úgy gondolom, méltatlan azért szorongani napokon át, hogy vajon lesz-e lehetőségem feltenni a kérdéseimet az orvosnak, és hogy tudnám elérni, hogy türelmesen válaszoljon?

A mesterséges megtermékenyítés módjai

Egy pár meddőségének többféle oka lehet. Ebbe most nem megyek bele, mert sokat lehet róla olvasni mindenfelé. Mindenesetre kb. 40%-ban a férfi, 40%-ban a nő testében van az ok, 20%-ban pedig ismeretlen.
A mesterséges megtermékenyítés módjai a legenyhébbtől a legdurvább beavatkozásig:
-inszemináció (előkészített sperma bejuttatása a méhbe, a nő hormonstimulálása nélkül vagy minimális stimulálás mellett)
-IVF (in vitro fertilisation) a nő hormonális stimulálása után nyert több petesejt lombikban történő megtermékenyítése spermiumokkal, majd néhány nap utáni visszaültetés)
-IVF ICSI (IVF-introplasmatic sperm injection) a találkozást nem bízzák a véletlenre még a lombikban sem, hanem a spermiumokat beinjektálják a petesejtbe)
Ezek csak a főbb típusok, és lehet még variálni úgy, hogy: AH, azaz assisted hatching, amikor a megtermékenyített zigótán ejtenek egy kis vágást, hogy könnyebben "kikeljen", különösen idősebb nőknél.
Ha pedig a férfinak egyáltalán nincs spermája, megpróbálnak nyerni a hereszövetből, ez a herebiopszia. Le lehet fagyasztani, de mivel a kinyerés nem biztos, és a peteleszívással egyidejűleg történik, ilyenkor már idegen donorról is érdemes gondoskodni.
A petesejteket sajnos a tudomány jelenlegi állása szerint nem lehet lefagyasztani, mert túl nagyok és nagy a víztartalmuk ahhoz, hogy túléljék. A spermiumokat viszont sikerrel lehet, és a megtermékenyült embriókat is - ami bizarr, de nagyon praktikus dolog.
Ebben a blogban az IVF ICSI során szerzett tapasztalataimat szeretném megosztani.