Szándékosan nem írtam hónapok óta, de most jó hírrel jelentkezem! Betöltöttem a bűvös 12 hetet, van egy kisbaba a hasamban!
Azért nem írtam, mert lelkileg megint stratégiát váltottam, azaz) ezúttal senkivel sem beszéltem meg az aktuális IVF kezelést. Még a legjobb barátaimmal sem! Egyszerűen azt szerettem volna, hogy ne ezzel foglalkozzak nap mint nap, és így jobb is volt.
Az volt a tervem, hogy ha sikerül, egészen a harmadik hónapig senkinek sem szólok, a munkahelyemen sem, (azért a közelebbi barátoknak azt már elmondtam volna), de az élet keresztül húzta ezt a számításomat (is).
Szóval, a stimuláció úgy ment, ahogy szokott, 12 petesejtet találtak, 7 megtermékenyült. Ezúttal jártam Papini kezelésre is, de csak párszor, mert túl későn kezdtem. Ez állítólag javítja a petesejtek állagát, meg általában a belső szervekét. Talán ennek köszönhető, hogy még a 3. nap is 7 szép zigótánk volt, de az 5. napra sajnos csak 3 maradt – no de ez is több, mint a 2. Mindhármat betették, úgyhogy izgalmas volt a várakozás időszaka…
Csak egy hetet vettem ki, utána visszamentem dolgozni, úgy kalkuláltam, hogy a beágyazódás, ami a 6-10 nap között zajlik le (a megtermékenyítés után), addigra úgyis megtörténik. Azért csináltam egy tesztet a 12. napon (megt. után), és pozitív lett! A Clearblue teszt tűnik a legérzékenyebbnek, mert a Corax (és mások még később is) negatív lettek. Két nappal később délelőtt bementem vérvételre, bár mondták is, hogy még korai, de már 150 volta b-HCG! Viszont épp délben elkezdtem vérezgetni. Felhívtam Fülöp Vilmost, aki végigkérdezte, hogy szedek-e mindent, jól megszidott, hogy miért nem szedem a nyugtatót, amit felírt. (Miért nem szedi a Pipolphent!? – Mert akkor nagyon kómás vagyok… - Az a jó, a jó kis kóma, az kell! Magának fogalma nincs a neurális és az endokrin rendszer kapcsolatáról! … és így tovább…) Másnap elmentünk hozzá soron kívül, szombaton, (persze 2-től 8-ig vártunk rá) és felírt még egy csomó progeszteront, (le se merem írni mennyit, mert Utrogestanból és Duphastonból is jóval a határérték felettit kaptam), 60-ra emelte a Clexan-t, előírta a Nospát, és felírt Dalacin hüvelykrémet hogy sürgősen kezdjem el. A vérzés két nap múlva elállt, azóta sem kezdődött újra. Dolgozni már nem mentem vissza, így aztán persze ki kellett rukkolnom a helyzettel. Persze mindenki nagyon támogató szerencsére, de én már úgy félek a kudarctól, csak babonából nem akartam megszellőztetni.
2010. május 29., szombat
2009. november 22., vasárnap
Inzulinrezisztencia - mi a?
Tulajdonképpen nem értem, hogy az inzulinrezisztenciának milyen hatása van a terhességre. Elég nehéz erről információt szerezni: mindenhol csak állítják az összefüggést, de nem fejtik ki, hogy az miben áll. Ráadásul nálam csak enyhe fokú az inzulinrezisztencia, mert 120 percre visszaállt a normál értékre, nem kíséri elhízás, a cukrom nem magas, és PCOS sincs. Ilyenről meg nem is írnak sehol, mindenhol minimum a PCOS-sel összefüggésben említik. A PCOS hivatalos európai definíciója szerint policisztás petefészek (azaz min. 10 min. 1 cm-es ciszta, amely nem távozik magától), rendszertelen vagy hiányzó menstruáció, és androgén hormonok vagy külső jelleg jelenléte.
Úgyhogy a találatok nem igazán adnak választ arra a kérdésre, hogy most miért kell nekem diétázni. Pl., ha kecskék terhességére jó hatással van a kívülről bevitt inzulin, akkor miért baj, ha az én szervezetem több inzulint állít elő, ha a cukor közben jó szinten marad?
Ebből viszont ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy az alacsony (hipoglikémiás) vércukorszint magzati károsodást idéz elő. Az inzulinrezisztencia fokozhatja a hiperstimuláció valószínűségét is.
PCOS melletti, nagyon alacsony adag GnRH-val stimulálás mellett (75 iU), az inzulinrezisztens (IR) nők 1/3-ánál le kellett állítani túlstimuláció miatt (29-ből 10), míg a többieknél csak 1 ilyen volt a 41-ből. A fogantatás is sokkal jobb volt a nem IR nőknél.
PCO szindrómás, IR de nem elhízott, nőknél Metformin javította az egyes terhesség esélyét, és csökkentette a túlstimu veszélyét. Node a kontroll csoport clomiphen citrátot kapott – nem is értem, hogy lehet ezt a metforminnal összevetni. Csak megjegyzem, hypothiroidism (pajzsmirigy-alulműködés) kizáró faktor volt a vizsgálat folyamán.
Na ez viszont nagyon elgondolkodtató: PCOS, nem IR nők véletlenszerű Metforminnal kezelése IVF ICSI során sokkal jobb klinikai terhességi rátát eredményezett.
Úgyhogy a találatok nem igazán adnak választ arra a kérdésre, hogy most miért kell nekem diétázni. Pl., ha kecskék terhességére jó hatással van a kívülről bevitt inzulin, akkor miért baj, ha az én szervezetem több inzulint állít elő, ha a cukor közben jó szinten marad?
Ebből viszont ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy az alacsony (hipoglikémiás) vércukorszint magzati károsodást idéz elő. Az inzulinrezisztencia fokozhatja a hiperstimuláció valószínűségét is.
PCOS melletti, nagyon alacsony adag GnRH-val stimulálás mellett (75 iU), az inzulinrezisztens (IR) nők 1/3-ánál le kellett állítani túlstimuláció miatt (29-ből 10), míg a többieknél csak 1 ilyen volt a 41-ből. A fogantatás is sokkal jobb volt a nem IR nőknél.
PCO szindrómás, IR de nem elhízott, nőknél Metformin javította az egyes terhesség esélyét, és csökkentette a túlstimu veszélyét. Node a kontroll csoport clomiphen citrátot kapott – nem is értem, hogy lehet ezt a metforminnal összevetni. Csak megjegyzem, hypothiroidism (pajzsmirigy-alulműködés) kizáró faktor volt a vizsgálat folyamán.
Na ez viszont nagyon elgondolkodtató: PCOS, nem IR nők véletlenszerű Metforminnal kezelése IVF ICSI során sokkal jobb klinikai terhességi rátát eredményezett.
2009. november 5., csütörtök
Aki keres, az talál
Mármint hibát. Fülöp doktor keres, és talál: gyakorlatilag semmit sem rendben.
Hashimoto-szindróma, progeszteron-elégtelenség, PCOS-gyanú, inzulinrezisztencia. Ezek közül szerencsére három csak az ő biztosítékát verte ki, mert egyébként a határértéken belül van. Hozzáteszem, hogy tulajdonképpen a TSH is a határértéken belül van, viszont ő nézett anti-TPO-t is, ami a határérték hússzorosa, és ultrahang is kimutatta a pajzsmirigy-gyulladást. Így most elkezdtem pajzsmirigy-hormont szedni, legalább két hónap (legfeljebb másfél év) várakozás. A pajzsmirigy stabilizálása nem megy könnyen, eddig senki sem biztatott.
Az inzulin szintje 120 percre már visszament a normálisra, és 60-nál is csak 34 volt, ami nem olyan vészes - ő erre is gyógyszert rendelne, mások szerint elég a diéta, napi 160 g. szénhidrát. Hááát... ez nagyon kevés! Az eddig 21,5-es testtömegindexem felet csökkent. De egyébként nem jelent koplalást, és egy hét alatt már bele is rázódtam - mint ahogy a régi ruháimba is...
A progeszteron és a PCOS pedig további vizsgálatok tárgya. Természetesen mindezek összefüggenek az inzulinrezisztenciával, ami pedig esetleg a pajzsmiriggyel.
A progeszteron nálam 20 volt az o+9.-ik ciklusnapon, Fülöp szerint 35 felett kellene lennie. Itt 21 ng/ml-nél magasabbat neveznek fiziológiás luteális funkciónak, vagy luteális plazmaprogeszteron-átlagnak. Viszont máshol azt olvastam, hogy a főszabálykénti 8. napi mérést rövidebb ciklusnál előrébb érdemes hozni, hiszen a 8. nap a 28 napos ciklusra van kitalálva. Ráadásul abban is elbizonytalanodtam, hogy honnan is kell indítani a számolást: én eddig mindig 0. napnak vettem azt, amikor megjött (avagy progeszteronnál az ovuláció napját), és a másnapot 1-nek, így viszont azt hiszem, mindig egy nap csúszásban voltam. És mivel a progeszteron állítólag az ovulációtól kezdve folyamatosan csökken, a 7-8. nap pedig egy középértéket hivatott megcélozni, én a ciklus-végi 9. napommal még reménykedek, hogy legközelebb magasabb lesz.
Mostanában nincs nagy kedvem az internetet bújni, ezért most csak ennyi:
“A CC (Clomiphen-citrát) -terápia sikertelensége esetén a különböző gonadotrop hormonok (HMG, tisztított FSH, rekombináns FSH) HCG-vel történő kombinációja jön szóba. Alkalmazása során azonban a hiperstimuláció fokozott veszélyével (5-12%) és a többes terhességek magas előfordulási arányával (20%) kell számolni. A stimulációs kezelések során fogamzott terhességek között feltűnően magas, 25% körüli a spontán abortuszok aránya, ami szintén a corpus luteum elégtelenség jelentőségére hívja fel a figyelmet.”
Ebből a hiperstimuláció és a spontán abortusz pipa, mostmár jöhet a többes terhesség :-)
De egyelőre parkolópályán vagyok, szedegetem az L-Thyroxint, és szurkáltatom a vénámat rendszeresen.
Hashimoto-szindróma, progeszteron-elégtelenség, PCOS-gyanú, inzulinrezisztencia. Ezek közül szerencsére három csak az ő biztosítékát verte ki, mert egyébként a határértéken belül van. Hozzáteszem, hogy tulajdonképpen a TSH is a határértéken belül van, viszont ő nézett anti-TPO-t is, ami a határérték hússzorosa, és ultrahang is kimutatta a pajzsmirigy-gyulladást. Így most elkezdtem pajzsmirigy-hormont szedni, legalább két hónap (legfeljebb másfél év) várakozás. A pajzsmirigy stabilizálása nem megy könnyen, eddig senki sem biztatott.
Az inzulin szintje 120 percre már visszament a normálisra, és 60-nál is csak 34 volt, ami nem olyan vészes - ő erre is gyógyszert rendelne, mások szerint elég a diéta, napi 160 g. szénhidrát. Hááát... ez nagyon kevés! Az eddig 21,5-es testtömegindexem felet csökkent. De egyébként nem jelent koplalást, és egy hét alatt már bele is rázódtam - mint ahogy a régi ruháimba is...
A progeszteron és a PCOS pedig további vizsgálatok tárgya. Természetesen mindezek összefüggenek az inzulinrezisztenciával, ami pedig esetleg a pajzsmiriggyel.
A progeszteron nálam 20 volt az o+9.-ik ciklusnapon, Fülöp szerint 35 felett kellene lennie. Itt 21 ng/ml-nél magasabbat neveznek fiziológiás luteális funkciónak, vagy luteális plazmaprogeszteron-átlagnak. Viszont máshol azt olvastam, hogy a főszabálykénti 8. napi mérést rövidebb ciklusnál előrébb érdemes hozni, hiszen a 8. nap a 28 napos ciklusra van kitalálva. Ráadásul abban is elbizonytalanodtam, hogy honnan is kell indítani a számolást: én eddig mindig 0. napnak vettem azt, amikor megjött (avagy progeszteronnál az ovuláció napját), és a másnapot 1-nek, így viszont azt hiszem, mindig egy nap csúszásban voltam. És mivel a progeszteron állítólag az ovulációtól kezdve folyamatosan csökken, a 7-8. nap pedig egy középértéket hivatott megcélozni, én a ciklus-végi 9. napommal még reménykedek, hogy legközelebb magasabb lesz.
Mostanában nincs nagy kedvem az internetet bújni, ezért most csak ennyi:
“A CC (Clomiphen-citrát) -terápia sikertelensége esetén a különböző gonadotrop hormonok (HMG, tisztított FSH, rekombináns FSH) HCG-vel történő kombinációja jön szóba. Alkalmazása során azonban a hiperstimuláció fokozott veszélyével (5-12%) és a többes terhességek magas előfordulási arányával (20%) kell számolni. A stimulációs kezelések során fogamzott terhességek között feltűnően magas, 25% körüli a spontán abortuszok aránya, ami szintén a corpus luteum elégtelenség jelentőségére hívja fel a figyelmet.”
Ebből a hiperstimuláció és a spontán abortusz pipa, mostmár jöhet a többes terhesség :-)
De egyelőre parkolópályán vagyok, szedegetem az L-Thyroxint, és szurkáltatom a vénámat rendszeresen.
2009. október 6., kedd
The Fülöp Vilmos Experience
The Fülöp Vilmos Experience
Este 9-re volt időpontunk Magyarország állítólag első és egyetlen reproduktív-immunológusához. Fél tizenkettőkor jutottunk be, és háromnegyed egykor jöttünk ki. Tehát összességében nem panaszként (hanem dicsekvésként) mondom, mivel tényleg mindent aprólékosan kikérdez, lejegyzetel (kézzel...) és elmagyaráz. Ha feltalálják a diktafonos szövegszerkesztőt, sok betege fel fog lélegezni.
A doktor úr szenvedélyesen elkötelezett a szakmája, kutatási területe iránt. Az első orvos, aki után az ember nem érez késztetést, hogy az interneten kezdjen el böngészni, hanem kicsit még információ-overload-ban is szenvedtem a vége felé (úgy fél egy után). Az őrült tudós sztereotípiája is kiválóan illik rá.
Megegyezett vizsgálatok:
- Két ciklusvizsgálat (ideális esetben terhesség után legalább két hónappal kezdeni) – de csak a biztonság kedvéért kell kettő. Ebben: LH, FSH, ösztradiol, prolaktin, a ciklus más-más napjain, ultrahangos tüszőérés-követéssel.
- TSH – pajzsmirigyműködés teszt
- Rubeola, toxoplazma, chlamydia, MVC, stb – vérből.
- Immunológiai vizsgálat
- Vércsoport-antitestek
- Hárompontos cukorterheléses cukor és inzulin mérés
- Beszélt még egy olyan immunológiai vizsgálatról, amiben megnézik, hogy a két fél összefér-e, de ezt nem rendelte el – talán kell hozzá a többi vizsgálat eredménye? És ha nem fér össze, akkor kétféle módszer van, amivel a női szervezetet fel tudják készíteni, hogy ne lökje ki a genetikailag félig idegen embriót.
Este 9-re volt időpontunk Magyarország állítólag első és egyetlen reproduktív-immunológusához. Fél tizenkettőkor jutottunk be, és háromnegyed egykor jöttünk ki. Tehát összességében nem panaszként (hanem dicsekvésként) mondom, mivel tényleg mindent aprólékosan kikérdez, lejegyzetel (kézzel...) és elmagyaráz. Ha feltalálják a diktafonos szövegszerkesztőt, sok betege fel fog lélegezni.
A doktor úr szenvedélyesen elkötelezett a szakmája, kutatási területe iránt. Az első orvos, aki után az ember nem érez késztetést, hogy az interneten kezdjen el böngészni, hanem kicsit még információ-overload-ban is szenvedtem a vége felé (úgy fél egy után). Az őrült tudós sztereotípiája is kiválóan illik rá.
Megegyezett vizsgálatok:
- Két ciklusvizsgálat (ideális esetben terhesség után legalább két hónappal kezdeni) – de csak a biztonság kedvéért kell kettő. Ebben: LH, FSH, ösztradiol, prolaktin, a ciklus más-más napjain, ultrahangos tüszőérés-követéssel.
- TSH – pajzsmirigyműködés teszt
- Rubeola, toxoplazma, chlamydia, MVC, stb – vérből.
- Immunológiai vizsgálat
- Vércsoport-antitestek
- Hárompontos cukorterheléses cukor és inzulin mérés
- Beszélt még egy olyan immunológiai vizsgálatról, amiben megnézik, hogy a két fél összefér-e, de ezt nem rendelte el – talán kell hozzá a többi vizsgálat eredménye? És ha nem fér össze, akkor kétféle módszer van, amivel a női szervezetet fel tudják készíteni, hogy ne lökje ki a genetikailag félig idegen embriót.
2009. szeptember 22., kedd
Sperma tesztelés
Legalább részben választ kaptam a PICSI-vel kapcsolatos zsörtölődéseimre.
Egyrészt, állítólag ha túl kevés a mozgó sperma, akkor kicsi az esély arra, hogy rátapadnak a hyaluron cseppre. Megjegyzem, ha néhány darab mégis rátapad, akkor azért mégis biztosabbra lehet menni, mint "vaktában". Viszont, ha tényleg nem tapad meg egy sem, az azt is jelenti, hogy nincs rendben a spermiumok megtermékenyítőképessége. Esetleg ha megfognák, és "odatennék" a cseppre, és látnák, hogy odatapad-e vagy sem? Folyt. köv.
Szintén jó lenne egyébként nagy felbontású mikroszkóppal megnézni a spermiumokat, hogy nehogy olyat válasszanak, amelynek vakuolás a sejtmagja. De a Kaáliban nincs ilyen eszköz, amivel ez látható lenne.
Az ilyen spermiummal történő megtermékenyítés szignifikánsan csökkenti a terhességi rátát. (Megjegyzem, egy ilyen kutatás etikailag kissé kifogásolható: szándékosan vakuolás spermiumokat injektálni petesejtbe?) Ld. még itt.
A folytatás: elvégezték a vizsgálatot, sajnos még odáig (kb. 1 cm) sem bírtak elmászni a mi kiskatonáink... Szóval tényleg nincs értelme, legalábbis a mi esetünkben. Ugyanakkor így a természetes útban még annyira sem reménykedhetünk, mint eddig. :-(
Egyrészt, állítólag ha túl kevés a mozgó sperma, akkor kicsi az esély arra, hogy rátapadnak a hyaluron cseppre. Megjegyzem, ha néhány darab mégis rátapad, akkor azért mégis biztosabbra lehet menni, mint "vaktában". Viszont, ha tényleg nem tapad meg egy sem, az azt is jelenti, hogy nincs rendben a spermiumok megtermékenyítőképessége. Esetleg ha megfognák, és "odatennék" a cseppre, és látnák, hogy odatapad-e vagy sem? Folyt. köv.
Szintén jó lenne egyébként nagy felbontású mikroszkóppal megnézni a spermiumokat, hogy nehogy olyat válasszanak, amelynek vakuolás a sejtmagja. De a Kaáliban nincs ilyen eszköz, amivel ez látható lenne.
Az ilyen spermiummal történő megtermékenyítés szignifikánsan csökkenti a terhességi rátát. (Megjegyzem, egy ilyen kutatás etikailag kissé kifogásolható: szándékosan vakuolás spermiumokat injektálni petesejtbe?) Ld. még itt.
A folytatás: elvégezték a vizsgálatot, sajnos még odáig (kb. 1 cm) sem bírtak elmászni a mi kiskatonáink... Szóval tényleg nincs értelme, legalábbis a mi esetünkben. Ugyanakkor így a természetes útban még annyira sem reménykedhetünk, mint eddig. :-(
2009. szeptember 2., szerda
Kvíz
Ki találta fel a PICSI eljárást? a) Dr. Ying Chiang b) Shakti Chakramurti c) Dr. Gabor Huszar.
A helyes válasz kiderül a hivatkozott szakirodalomból, valamint intuitív módszerrel is megfejthető ;-).
A helyes válasz kiderül a hivatkozott szakirodalomból, valamint intuitív módszerrel is megfejthető ;-).
PICSI
Ma megtudtam “véletlenül”, hogy vannak újabb módszerek is. Az egészséges spermiumok kiválogatása történhet például ún. PICSI módszerrel. Ez úgy történik,, hogy egy műanyag edényben három csepp hyaluron gél van, ami ugyanaz az anyag, mint ami a petesejt felszínén található. Az egészséges és vagány hímivarsejtek rácuppannak erre az anyagra és nem is jönnek le róla, csak a farkukkal verdesnek. Jó genetikai állomány esetében ugyanis kémiai kötés alakul ki a hyaluron és a spermium között. Így könnyű a biológusnak kiválogatni a legjobb hímivarsejteket, nem csak azért, mert azok ragadnak rá a pöttyökre, a többi pedig másfele kószál, hanem mert mintegy rögzítve van a fejük. Itt egy élvezetes leírás a folyamatról, és hogy hogyan használják az edénykét, itt pedig egy klassz video.
Itt pedig arról van szó, hogy hogyan számolják meg a kötődött és nem kötődött spermiumokat. Arról is ad egy képet, hogyan számolják meg általában a spermiumokat.
Amikor egy leendő apa spermaképe normális, és más okból történik IVF (akár ha ICSI), akkor bizonyára nem jelent nagy változást a PICSI válogatás alkalmazása. Azonban, ha férfi meddőség miatt kell IVF ICSI-t végezni akkor a legjobb hímivarsejtek kiválogatása nagymértékben befolyásolhatja az eljárás sikerét.
A spermiumok hyaluron-kötődése (hyaluron binding assay, HBA) magasan korrelál a motilitással és normál morfológiával. A morfológia és a HBA szint mind szignifikánsan befolyásolja a megtermékenyítést, de a morfológia jobban. Ezért vannak, akik korlátozottnak tartják a klinikai eredményességet.
Egy oxfordi egészségpénztár (?) például nem finanszírozott ilyen témájú kutatást, mondván, hogy nincs bizonyíték a módszer klinikai hatékonyságára (értsd: arra, hogy több baba fog-e születni). Kutatások egyébként jelenleg is folynak, van, amelyik az interneten keresi a jelentkezőket.
Namármost: az, hogy a spermium morfológiája fontosabb, mint a HBA, vajon jelenti-e egyúttal azt is, hogy ha minden csoportban normális a morfológia, de az egyikben rossz a hyaluron kötődés, (HBA) akkor is azonos az eredmény? Efelől szkeptikus vagyok.
További cikkek: http://www.ingentaconnect.com/content/oup/humrep/2006/00000021/00000006/art01545
http://linkinghub.elsevier.com/retrieve/pii/S0015028204014189
http://linkinghub.elsevier.com/retrieve/pii/S0015028204020618
http://linkinghub.elsevier.com/retrieve/pii/S001502820702910X
http://www.prasadsinfertility.com/maleinf/hba.html
Ez ugyan a kereskedő honlapja, de sok tanulmányt hivatkozik: http://www.midatlanticdiagnostics.com/products/sperm/hba.htm
Innentől pedig kommentek és morfondír:
Megtudtam, hogy a Kaáliban is létezik ez a technológia, rendelkezésre áll, de nem alkalmazzák, csakis olyan extrém esetekben, amikor mondjuk tízből egy petesejt sem termékenyül meg (Budapesti). Sajnos a vizsgálóasztalon lettem fültanúja, amikor a szomszéd szobában az orvos telefonon egy ilyen esetet jelentett a páciensnek. Hátborzongató volt még kívülállóként is, de mit érezhet az, akinek azt mondják: "most hogy így alakult, legközelebb majd alkalmazzuk azt a technológiát, ami eddig is itt volt a laborban, de azért mi megvártuk ezt a kudarcot." Az orvosok mintha nem lennének tisztában azzal, mekkora lelki, logisztikai, anyagi és fizikai rákészülés és beruházás történik, mire egy nő eljut a petesejtleszívásig. Ismételgetik a kezelést próba-szerencse alapon, bízva abban, hogy előbb-utóbb majd csak sikerül?
Természetesen világos, hogy nem lehet mindenki számára a lehető legjobb kezelést biztosítani, mert léteznek anyagi korlátok. Csakhogy, miért nem lehet legalább férfi meddőség, azaz a hímivarsejtek problémája esetében rutinszerűen alkalmazni ezt az eljárást, ami a Ciris árlistája szerint 45.000 Ft-ba kerül? Vagy legalább felajánlani a választást a páciensnek, hogy ha akarja, saját zsebéből finanszírozza? De mindenekelőtt, ha ezzel újabb 350.000.- Ft-os beavatkozást lehetne megspórolni, nem érné meg az OEP-nek is? Végül, ha megtörtént az állítólag 40 millió forintos tégely beszerzése, mi értelme van azt nem alkalmazni? Talán a három csepp hyaluron gél kerül olyan sokba? Ha valaki tudja a választ, kérem, ossza meg velem.
Itt pedig arról van szó, hogy hogyan számolják meg a kötődött és nem kötődött spermiumokat. Arról is ad egy képet, hogyan számolják meg általában a spermiumokat.
Amikor egy leendő apa spermaképe normális, és más okból történik IVF (akár ha ICSI), akkor bizonyára nem jelent nagy változást a PICSI válogatás alkalmazása. Azonban, ha férfi meddőség miatt kell IVF ICSI-t végezni akkor a legjobb hímivarsejtek kiválogatása nagymértékben befolyásolhatja az eljárás sikerét.
A spermiumok hyaluron-kötődése (hyaluron binding assay, HBA) magasan korrelál a motilitással és normál morfológiával. A morfológia és a HBA szint mind szignifikánsan befolyásolja a megtermékenyítést, de a morfológia jobban. Ezért vannak, akik korlátozottnak tartják a klinikai eredményességet.
Egy oxfordi egészségpénztár (?) például nem finanszírozott ilyen témájú kutatást, mondván, hogy nincs bizonyíték a módszer klinikai hatékonyságára (értsd: arra, hogy több baba fog-e születni). Kutatások egyébként jelenleg is folynak, van, amelyik az interneten keresi a jelentkezőket.
Namármost: az, hogy a spermium morfológiája fontosabb, mint a HBA, vajon jelenti-e egyúttal azt is, hogy ha minden csoportban normális a morfológia, de az egyikben rossz a hyaluron kötődés, (HBA) akkor is azonos az eredmény? Efelől szkeptikus vagyok.
További cikkek: http://www.ingentaconnect.com/content/oup/humrep/2006/00000021/00000006/art01545
http://linkinghub.elsevier.com/retrieve/pii/S0015028204014189
http://linkinghub.elsevier.com/retrieve/pii/S0015028204020618
http://linkinghub.elsevier.com/retrieve/pii/S001502820702910X
http://www.prasadsinfertility.com/maleinf/hba.html
Ez ugyan a kereskedő honlapja, de sok tanulmányt hivatkozik: http://www.midatlanticdiagnostics.com/products/sperm/hba.htm
Innentől pedig kommentek és morfondír:
Megtudtam, hogy a Kaáliban is létezik ez a technológia, rendelkezésre áll, de nem alkalmazzák, csakis olyan extrém esetekben, amikor mondjuk tízből egy petesejt sem termékenyül meg (Budapesti). Sajnos a vizsgálóasztalon lettem fültanúja, amikor a szomszéd szobában az orvos telefonon egy ilyen esetet jelentett a páciensnek. Hátborzongató volt még kívülállóként is, de mit érezhet az, akinek azt mondják: "most hogy így alakult, legközelebb majd alkalmazzuk azt a technológiát, ami eddig is itt volt a laborban, de azért mi megvártuk ezt a kudarcot." Az orvosok mintha nem lennének tisztában azzal, mekkora lelki, logisztikai, anyagi és fizikai rákészülés és beruházás történik, mire egy nő eljut a petesejtleszívásig. Ismételgetik a kezelést próba-szerencse alapon, bízva abban, hogy előbb-utóbb majd csak sikerül?
Természetesen világos, hogy nem lehet mindenki számára a lehető legjobb kezelést biztosítani, mert léteznek anyagi korlátok. Csakhogy, miért nem lehet legalább férfi meddőség, azaz a hímivarsejtek problémája esetében rutinszerűen alkalmazni ezt az eljárást, ami a Ciris árlistája szerint 45.000 Ft-ba kerül? Vagy legalább felajánlani a választást a páciensnek, hogy ha akarja, saját zsebéből finanszírozza? De mindenekelőtt, ha ezzel újabb 350.000.- Ft-os beavatkozást lehetne megspórolni, nem érné meg az OEP-nek is? Végül, ha megtörtént az állítólag 40 millió forintos tégely beszerzése, mi értelme van azt nem alkalmazni? Talán a három csepp hyaluron gél kerül olyan sokba? Ha valaki tudja a választ, kérem, ossza meg velem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
