Lombikbébi, de igazán

Az elmúlt évek után, amikor láttam az orvostudomány lehetőségeit, hogy mit össze variálnak a hormonszintekkel, petékkel, spermiumokkal, stb., szóval mindezek után szinte barbár és kezdetleges dolognak tűnik, hogy a gyereket mégis csak a hasunkban kell kihordani. Amivel nem azt akarom mondani, hogy nem jó, hanem hogy köszönőviszonyban sincs a megtermékenyítési folyamat kidolgozottságával. Eleve sokkal kevesebb szakirodalmat is találni a terhesség alatti problémákról, mint a meddőség kezelésének különféle alfajairól - persze a kutatási pénzek nyilván az utóbbi felé összpontosulnak...
És bár jó érzés babát hordani belül, azért a komplikációk miatt talán mégis praktikusabb lenne egy jól zárható edényben tartani a kicsikét, amíg meg nem érik a kinti életre. Biztos elborzasztó ez a gondolat, de tényleg a Szép új világból ismert lombikokra gondolok, persze csak vitaminok hozzáadásával, semmi béta, gamma, delta! Mert méhlepényleválás, sok magzatvíz, kevés magzatvíz, kinyíló méhszáj, koraszülés, szüléskori sérülés - drámai problémák jelentkezhetnek még ilyenkor is, alacsony a vizsgálatok hatékonysága, gyakorlatilag az orvosoknak gőzük sincs, mi folyik odabent, főleg az első időszakban. A lombikos orvosoknak is addig terjed a tudományuk, amíg be nem tették az embriót, aztán fogalmuk sincs, mi miért történik.
Ha van már öt napig lombikban tartott embrió, talán nemsokára lesz egyhetes, aztán kéthetes, és így tovább. Szerintem nem lenne hülyeség.

Információhiány

A blogom megkezdésének egyik motivációja, hogy úgy tapasztaltam, elég jelentős az információhiány ezen a területen. Nemcsak nincs semmiféle magyar kiadvány, ami összefoglalná ezt a témát legalább "felhasználói szinten", de ha valakit a biológiai része is érdekel, netán notórius kérdező az illető, akkor nagyon magára van utalva.
Az orvosok elfoglaltak, nem szeretik a túl sok kérdést. Van, aki bizalmatlanságnak, gyanakvásnak is veszi. Én szeretem előre felírni a kérdéseimet egy papírra, hogy időt spóroljak vele magamnak és az orvosnak is - nem mindenki méltányolja. Szerencsére a saját orvosom egy idő után megszokta ezt a stílust és mostmár szívesen válaszol, sőt néha úgy érzem örömmel avat be bizonyos szakmai infókba. De ehhez túl kellett esni legalább egy - immár pedig három - sikertelen stimuláláson.
Ami szerencse, hogy az interneten angol nyelven minden információ elérhető, vagy százszor annyi tartalom, gyakran szakmai mélységben, és nem volt olyan kivételes eset, amire ne találtam volna rá. Persze az angol nyelvű fórumokra az egész világból írnak, Ausztráliából, Mexikóból, stb.
Így például arra a génelváltozásomra, ami a lakosság 0,5%-nak van csak, és amelyről úgy tűnt, Magyarországon senkinek halvány fogalma sincs, mi a teendő, ha ez lombikprogrammal esik egybe, szintén találtam információkat az angol nyelvű neten. Sajnos az orvosok itthon vagy szülészek, vagy lombikosok, vagy hematológusok, és az átfedésben lévő területhez nem értenek. És nem is érdekli őket annyira, hogy utána nézzenek - ez a legfőbb baj. Tisztelet a kivételnek.
Mindenesetre úgy gondolom, méltatlan azért szorongani napokon át, hogy vajon lesz-e lehetőségem feltenni a kérdéseimet az orvosnak, és hogy tudnám elérni, hogy türelmesen válaszoljon?