A túlstimuláció

Túlstimuláció akkor következik be, ha a szervezet túl jól reagál a kapott hormonokra, és a szükségesnél magasabbra szökik a hormonszint. Ilyenkor általában túl sok tüsző termelődik, amelyek szintén hormont termelnek, de soha nem növekszenek meg annyira, hogy termékeny petesejt legyen belőlük. Túl sok tüszőnek a 20-nál több számít.
A túlstimuláció előjelei nálam: fejfájás, szagokra érzékenység, szélsőséges hangulatváltozások, agitáltság, felpuffadt has.
Az igazi túlstimuláció vagy a hCG beadása után, vagy a terhesség elején következhet be, amikor tovább növekszik a hormonszint. Ilyenkor életveszélyes állapot is kialakulhat.
A hasüregben folyadék halmozódik fel, amivel a szervezet ellensúlyozni próbálja a petefészkek gyulladását. Rengeteg vizet kell inni (5 liternél kezdődik a számottevő mennyiség) azért, hogy a szervezet mintegy "megnyugodjon, hogy van elég vize, és ezért nem kell neki visszatartani".
Előjelnek számít, ha az ösztradiolszint 4000 pg/ml felett van (IVF-nél; egyéb eljárásnál már 2000 feletti annak számít), a hCG beadásának napján. Ezek a számok az amerikai mértékegység szerint számolódnak. Az európaira átszámolni be kell őket szorozni 3,67-tel, azaz: 4000pg/mL=14680 pm/mL.
Ekkor azonban már késő lehet a ciklus megmentéséhez: az életveszéles állapot elkerülése érdekében azt le kell állítani.